Mindenkinek aki szereti az idézeteket(:

"Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj."

"Te voltál már úgy, hogy azt hitted belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik? Szeretted tiszta, mély szerelemmel, hittél neki, bíztál benne, a nap minden órájában rá gondoltál, felnéztél rá, ölelő két karja között megnyugvást találtál, lested a gondolatát, remegve vártad a telefonját, éjszaka átbuszoztad a várost, hogy vele lehess, mindent megtettél érte, mégis vége lett..és nem tudod miért..Azt hitted az aranyfonal, amivel összekötött benneteket a sors sosem szakad el... tévedtél..És vársz egy jelre..telnek a napok, hetek, hónapok, évek..és Te vársz.."

Olyan lassan telnek a percek,
amikor nem vagy velem.
Lapozom a múltat, hátha megjelensz,
kilépsz az ajtón, elindulsz az úton,
mert tudom, láthatatlan
erők vonzanak.
Várok, mit is tehetnék,
pedig szívesebben ölelnélek,
érezném arcod bársonyát,
s magamat - veled.
De nem lehet,
hiába rajzol a képzelet,
elbukik ez a nap is - nélküled.